Ördög vs. Angyal

Elsősorban azért, mert finom - legalábbis én imádom, természetesen a gumicukrot - másodsorban azért, mert rágása megnyugtatja az idegeket, harmadsorban azért, mert állítólag nem hizlal.

Nos, én nem kívánok táplálkozási tanácsokat adni, sőt egyetlen egy reformkonyha, meg nem reformkonyha híve sem vagyok, mivel általában mindig azt eszem, amit éppen megkívánok, és nagyon nem érdekel, hogy az adott étel hány kalóriát, meg szénhidrátot, vitamint és egyéb szent szart tartalmaz, én csak úgy eszem a vakvilágba és baromi jól érzem magam ettől. Nem vagyok kövér, nem vagyok sovány sem, összességében egész jól elvagyok a bőrömben. Nem parázok azon, hogy megittam-e a napi ajánlott folyadékmennyiséget, akkor iszom, amikor szomjas vagyok és már nem is emlékszem, mikor mértem meg a testtömeg indexemet, igazából azt sem tudom, mit jelent pontosan. Évtizedek óta nem volt komolyabb betegségem, leszámítva azt az egy-két kisebb megfázást, mikor pár napig kicsit kapar a torkom, enyhén rossz a közérzetem, de aztán, hipp-hopp elmúlik, úgy ahogyan jött. Természetesen nem szedek vitaminokat sem, értem ez alatt a mesterséges úton előállított készítményeket, amiket baromi drágán lehet megvenni mindenféle bio-boltokban, és gyógyszertárakban, valamint különféle hálózatokon keresztül, és szent meggyőződésem, hogy szart sem érnek. Állítom, hogy ha odafigyelünk arra, amit a szervezetünk súg nekünk, mindig azt az ételt fogjuk enni, amire a testünknek szüksége van ahhoz, hogy viszonylag jól működjön. Mert tutira beszél hozzánk a testünk, csak nem figyelünk rá, mivel a környezetünkből áradó mindenféle "jó tanács" elnyomja a hangját. Gondolok itt a reklámokban szereplő erőszakos felhívásokra, hogy mi mindent vegyünk és együnk ahhoz, hogy 24 órán át frissek, fittek, pörgősek legyünk. Megállás nélkül kárálnak, zúgnak, és tukmálják a termékeket, és megállás nélkül sulykolják belénk, hogy milyen lehetetlenek szerencsétlenek, betegek és lestrapáltak vagyunk, és elengedhetetlenül szükséges, hogy naponta marék számra tömjük magunkba a sok vackot. Sokan elhiszik, és rohannak vásárolni, de azt hiszem mára egy csomó embernek nagyon elege van már ebből a mérhetetlen, becsapós, lehúzós, átvágós, hülyére vevős, népbutításból, nem csodálom, hogy ez az influenza vírus elleni védőoltás ennyire megosztotta az embereket. Természetesen nem gondolom, hogy ez ennyire egyszerű lenne és azt is tudom, hogy sokkal, de sokkal összetettebb esetről van szó.

Én első perctől kezdve elzárkóztam az oltástól. Nem azért mert én sérthetetlennek érzem magam, egyszerűen azért, mert sosem oltatom be magam influenza elleni védőoltással. Aztán kezdtek kételyeim lenni, mikor egyre másra csak a halálos fenyegetettséget olvastam, hallottam mindenhol és kezdtem nagyon ideges lenni, hogy mi van, ha rosszul döntök, és kezdtem hajlani arra, hogy mégis megveszem a vakcinát. Aztán jöttek az oltóanyagról szóló mindenféle negatív híresztelések, és újfent kezdtem nagyon ideges lenni, hogy mi van, ha azért leszek beteg, zombi, béna, nyomorék, mert beoltanak.

Akkor mi legyen, haljak bele a vírusba, vagy a vírus elleni oltóanyagba? Na, ekkor kezdtem gumicukrot enni. És láss csodát, megnyugodtam. Nem vagyok ideges. Egyszerűen hideg fejjel eldöntöttem, nem oltatok. Rágom a gumicukrot és nyugodtan megvárom, melyik tábornak lesz igaza. És ha miattam megy tönkre a nemzetgazdaság, mert én leszek az oka, hogy egyel több ember nem tud majd a vírus okozta betegség miatt dolgozni és termelni a profitot, azt is nyugodtan fogom végignézni.

Mindenesetre jól bespájzoltam gumicukorból, mert hátha a gumicukorgyár dolgozói sem oltatják be magukat, így majd a galádok nem tudják nekem gyártani az utánpótlást.

Hogy ez rossz hozzáállás lenne? És mégis mihez?