Szóval nem vitás a padlón vagyok. Legalábbis majdnem. Gondolom én, mert akkor talán még szarabbul érezném magam.
Nem tudom elhinni, hogy pár pillanattól eltekintve folyton szarul érzem magam. Ki kellene vackarkodni ebből, csak az tudnám, hogy a szarba? Persze, csomó oka van. Pénzhiány, norm pasi hiány, önértékelési zavarok, stb... Viszont jó hír, legalábbis nekem, hogy vannak tervek önmegvédésre. Pl. jelentkeztem az állatkertbe önkéntesnek. Várom, hogy mikor kerülök sorra, és istentelenül bízom benne, hogy hamarosan, mert különben bedilizek. Persze, nem az állatok közelsége lesz rám jó hatással, vagyis lenne, hanem az, hogy nem lennék folyton egyedül. Alapvetően jól elvagyok magammal, de mostanra kicsit sok belőlem.
Kezdem unni, hogy folyton nyervákolok, igaz nem hallja senki, csak én, és az bőven elég.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.