Ezer éve nem jártam erre. Most is csak azért, mert baromira unatkozom, vagy nem is unatkozom, hanem inkább nem tudok aludni, ezért rákerestem a nick nevemre a googleban és kidobta ezt a blogot. Rá is csodálkoztam: Ez meg mija fene?
Teljesen megfeledkeztem erről. 2009-ben írtam ide először és utoljára két bejegyzést. Akkoriban azt hittem, majd jó sokat irkálok, de aztán mégsem. leginkább azért nem, mert egy másik oldalon szoktam néha rövid kis bejegyzéseket alkotni, többnyire olyankor, ha jól felhúzom magam és ki akarom írni az idegbetegségemet. Mellesleg az egy társkereső oldal, természetesen a társtalálás leghalványabb esélye nélkül lézengenek ott az emberek, én leginkább csak azért, mert nincs jobb dolgom. Arról már kb. 8-9 éves koromban letettem, hogy én valaha normális párkapcsolatban élek majd, mert hamar rájöttem, hogy alapvetően magányos farkas vagyok, ami nem jelenti azt, hogy nem volt partnerem, hiszen közel 21-22 évig házas voltam, gyerekeket szültem, de asszem nagyon nem jó döntés volt. Igaz, nem is én döntöttem erről, hanem az anyám, de őt inkább hagyjuk.
Mindezek ellenére néha felsejlik az agyamban, hogy jajdejólenne ha lenne valami édes pasim, olyankor ezerrel rárepülök erre a témára, de ha találok egyet hamar kiderül, hogy hülyeség az egész cirkusz. Ha sokat vagyunk együtt hamar megunom, ha keveset, akkor is...mindennek ez a vége: a megunás. Másrészt leginkább azt szeretném, ha a saját igényeim szerint találkoznánk, de ez nem megy. Aztán megpróbálok igazodni, de persze ez sem megy. Szóval el van ez jól szarva...Néha arra gondolok, hogy nem igaz, hogy pont nekem nem született meg a megfelelő ember, aki hajlandó lenne elfogadni a dilijeimet, vagy akinek én is le tudnám fogadni a dilijeit, mikor egy csomó embernek sikerül. Főleg akkor húzom fel magam, amikor azt látom, hogy nálam sokkal rondább, butább nőket is szeret valaki, de gondolom ez azért van, mert ők jobbak valamiben, mint én.
Én nagyon jó haver vagyok. Ízig-vérig becsületes, megbízható, meg ilyenek, csak nem egészen normális. Hogy is szokta mondani Pöttöm? Idióta, igen ez az, idióta vagyok. De hát mondjuk azt már tapasztaltam, hogy másnak is ezt mondja, úgyhogy ez nem nagy valami. Na, mindegy.
Mindenesetre úgy tekintem ezt az újra megtalálást a megtalált, és nem is igazán értem, miért nem törölt blogomnak, hogy átteszem a székhelyemet ide. Azt a másik oldalt, meg vigye el a víz. Úgyis annyira untam már azt a sok nyervákolós, álszent embert, akik semmi másról sem tudtak sipítozni, mint hogy mikor kefél már meg valaki, de úgy, hogy közben rendes nő maradjak. A rendes nőket nem kefélik meg gyakran. Főleg nem 40 felett. Viszont van egy csomó degenerált 40 feletti, akik azt hiszik, hogy még mindig 18 évesek, és ehhez mérten viselkednek, öltözködnek, és ezzel tönkre vágják a normális, kellő mértékben nem "rendes" nők renoméját, akik jó fejek, tisztában vannak értékeikkel, és végre igazán tudnák élvezni az életet, mert a pasik azt hiszik, hogy minden 40 feletti nő egy kiéhezett kanca. Hát, van olyan is, meg ilyen is. Lényeg, hogy asszem, elegem van abból a légkörből. Legalábbis most ezt érzem, aztán ki a fene tudja, mi lesz később...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.